Kimi no Kakera ~ 1-2. kötet
június 25, 2008
„Azt mondják, hogy sok-sok évvel ezelőtt az emberek abban a tudatban éltek, hogy a világ örökösen ismétlődik. Ahogy a fű és a virágok minden évben újranőnek, ahogy az éjszakát felváltja a nappal, vagy ahogy emberi civilizációk tűnnek el, és támadnak fel poraikból, úgy változik a világ. Azonban a körforgás mára megállt: a világ többé nem ismétlődik. Ez a történet egy lányról és egy fiúról szól, akik ebben a korban születtek.”
Takahashi Shin alkotása egy különleges fantáziavilágban játszódik, ahol örök hó van, és sosem kel fel a nap. Ebben a furcsa, zord és veszélyes világban különleges szerepet kapnak azok az emberek, akiket „Hitogata”-ként emlegetnek. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Miután elolvastam a mangát, magától értetődőnek tűnt, hogy meglessem az animét is, csak az volt kérdéses, hogy mikor lesz rá időm meg kedvem. Végül is kábé két hete befejeztem mind a 25 részt, de mivel közben sok minden mást láttam és olvastam, a Berserk egész hátulra szorult a listámon, pedig már egy ideje írni akartam róla. Miura Kentaro alkotása számomra a fantasztikumra épülő mangák gyöngye már jó ideje, bár sok helyen a műfaja inkább akcióként van megjelölve. Mondjuk szerintem ember legyen a talpán, aki pontosan meg tudja határozni, hogy mi a Berserk műfaja, hiszen annyi minden van benne, hogy rengeteg meghatározást lehetne rá találni. Nekem fantasy marad, aztán mindenki úgy és oda csoportosítja, ahová akarja. 
Kigitsu Katsuhisa egy szem mangája, a Franken Fran egy elég érdekes darab, ezért úgy gondoltam, megérdemli, hogy írjak róla pár sort. A manga gyakorlatilag több hosszabb-rövidebb, egymással nem összefüggő történetet tartalmaz, melyek egy Frankensteinhez hasonlóan összetákolt lány, Fran köré épülnek. Mary Shelley „modern Prométheusza” azonban kicsit sem hasonlít a manga hősnőjéhez, aki amellett, hogy egy világszerte ismert biokémikus kreálmánya, kiváló boncmester, és fittyet hányva a biológia és az orvostudomány törvényeire néha megmentőt, néha gonosz kis bestiát alakít. Operációi során halottakat támaszt fel, gyűjteményéből különféle furcsa testrészekkel aggatva fel őket, szépségklinikát működtet, gyógyítja a látásproblémákat, regenerálja a szénné égett emberi bőrt és nem utolsósorban hol igazságot szolgáltat, hol pedig egyszerűen csak jót szórakozik, ártatlan zombimosollyal nyugtázva, ha valami balul sül el. 
Az utóbbi hónapban meglehetősen sok időm volt, amit részint olvasgatásra fordítottam. Mindenfélét a kezembe vettem, hogy aztán unottan elhajigáljam őket: hiába, a régi olvasmányok, amiket már százszor átolvastam, nem tudnak lekötni, új könyvek között meg mostanság csak jelentéktelen tucatbaromságokat és ponyvákat sikerült kifognom. Szerencsére azonban egy hete kezembe akadt Haruki Murakami meglehetősen nagy visszhangot vert könyve, a Kafka on the Shore (magyar fordításban Kafka a tengerparton, ha jól tudom). Rögtön át is forgattam a regényt, tüzetesen szemlélve a borítót, és a hátoldalon található ismertetőt, majd végül a megvétele mellett voksoltam. Nem bántam meg. A könyv magával ragadott, olyannyira, hogy két perce, mikor végleg összecsuktam, csak arra tudtam gondolni, hogy milyen értékes és nagyszerű alkotást tartok a kezemben. 
